BOLDOG NŐNAPOT!

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja - AZ IGAZI NŐNAP

Rég elfeledtük saját nőnapunkat, belecsordogálván a fogyasztói világtengerbe. Pedig volt, és van is, ha újra ünnepként éljük meg. De milyen is ez, a mi saját nőnapunk? Gyümölcsoltó Boldogasszony napja az eredeti, az igazi és a legősibb (7.századtól eredeztethető) „nőnap”. Ugyanis e nap a nőiség, anyaság és szüzesség felmagasztalásának ünnepe. E napon ünnepeljük Boldogasszony Anyánkat, Szűz Máriát, a szeplőtelen fogantatást, az Ige megtestesülését, ezzel együtt pedig mindazon anyákat és nagymamákat, akik szép Hazánknak magyar gyermekeket szülnek és nevelnek, mindazon szüzeket, akik ártatlanságukkal a világot virágszirmokkal borítják, és mindazon nőket, akik házainkat otthonokká, a megfáradt harcosok számára testi-lelki ispotállyá varázsolják gondoskodó kezeikkel. Rengeteg szokás kapcsolódik ezen ősi ünnepnaphoz, amelyek falunként változnak. Globalizálódó világunkban lassan már csak lexikonokból kaphatunk képet róla, milyen mindent átható ünnepély is volt március 25-e szerte Magyarországon. Az e napon ivott vörösbor vérré válik az emberben, aki ma kukoricát pattogtat, a rügyfakadást serkenti a természetben, déli harangszóra a gazdák sorra rázzák vagy tömjénezik gyümölcsfáikat a jó termésért, hagyományosan ezer Üdvözléggyel virrasztanak napnyugtától éjfélig a hívek…megannyi kedves népszokás, melyek azóta többé-kevésbé feledésbe merültek. Ezek szinte teljes elvesztésével nem csoda, hogy a mai emberben felébred az igény a március 8-ára, ennek halovány, visszfényszerű pótlására, a nőnapra. Pedig mennyivel ezerarcúbb, több és magasztosabb jelentést hordozó, egész Hazát összekovácsoló ünnepély lehetne március 25-e. (Mintegy zárójelben, hiszen a mai nap nem erről szól: Clara Zetkin szociáldemokrata, később kommunista színekben politizáló nő 1911. március 8-án hozta létre az első Nemzetközi Nőnapot, melyet nálunk a Rákosi-korszakban tettek kötelezővé. Hát ilyen a mi elcserélt, génkezelt gyümölcsöt termő nőnapunk. Finom, finom, de azért mégsem az igazi.) Az ősmagyar hitvilág igaz hitű fájába oltott kereszténység ágai gyönyörű terméseket hoztak Hazánknak, szent királyok, királyfiak és szüzek sorát adtuk a keresztény világnak. A gyümölcsoltó elnevezés is ebből, az istenhívő tőből és Krisztus ágaiból kisarjadt elnevezés. Míg a természet szentélyében, a természettel harmóniában élő ember számára a gazdálkodás világában a tavaszi rügyfakadást jelzi, gyümölcsfáinknak, uradalmunknak gondozására buzdít – ahogy a középkorban írták: „az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt” –; addig lelkünk szentélyében arra hívja fel a figyelmet, hogy mi is olyan „szűz”-szívűek, és olyan sok jóságot termő „asszonyok” legyünk, hogy a mi életünk is egészséges talajból táplált, mennyei gyümölcsöket teremjen. Ennek a szentséges példája Szűz Mária, aki olyan tiszta lelkű volt, hogy méhében az életfa legszebb gyümölcse, Jézus Krisztus, a Fiú fogant meg. Ilyen szép és lélekemelő hát a mi elfeledett „nőnapunk”, nem kommunista, szociáldemokrata, semmitmondó virágvásár, hanem tiszta szívű, ártatlan és igaz hitű, égre tekintő, gyümölcsoltó ünnepély.