Eredet
Földünk minden népének vannak, voltak titkos hagyományai az előző Aranykorról – így őseinknek, a régi magyaroknak is. Az egyik legszebb, és legépebben megmaradt magyar Aranykor-mítoszt Erdélyben találták néprajzkutatók, a székelyeknél, de hasonló tradíciói voltak a csángóknak is. Eszerint valamikor régen, a magyarok ősei egy csodálatos szigeten éltek a Nyugati Óceán közepén, melynek neve Aranyos Szegellet volt. Az emberek itt gyönyörűségesek, boldogok és halhatatlanok voltak, akárcsak a tündérek. A sziget királya nem volt más, mint az Univerzum ura, Arany Atyácska, aki feleségével, a jóságos Ezüst Boldogasszonnyal együtt uralkodott. Csakhogy Ármány, Atyácska ellensége, megirigyelte az emberek boldogságát. Cselhez folyamodott: felöltötte Arany Atyácska alakját, s azt követelte az Aranyos Szegelet lakóitól, hogy leborulva imádkozzanak hozzá. Az emberek, akik nem ismerték fel ebben a formájában, engedelmeskedtek, mire az"igazi" Arany Atyácska elhatározta, hogy elpusztítja őket a hűtlenségükért, s elsüllyeszti az Aranyos Szegelletet... Ezüst Boldogasszony azonban megsajnálta a halálra ítélt szigetlakókat, mert tudta, hogy nem tehetnek a "hűtlenségről", hiszen Ármány csapta be őket. Ezért leküldte fiát, Világügyelő Fiút, hogy próbálja megmenteni az emberiséget a közelgő katasztrófa során. Az istenfiú meg is született emberalakban, s mikor felserdült, azt tanácsolta a Szegelet lakóinak, építsenek hatalmas hajókat, s vigyenek be oda mindent, ami kedves volt nekik - ekkor ugyanis a sziget már éjjel-nappal rengett. S mikor eljött a katasztrófa éjszakája, az emberek nagy része - Világügyelő vezetésével - hajóikon elmenekült a darabokra törő, majd a tengerbe süllyedő Szigetről. Hamarosan benépesítették Kelet pusztáit, s tőlük származtak sok ezer év múlva a hunok és a magyarok. A mítosz azonban úgy fejeződik be, hogy eljön majd az idő, mikor Atyácska megbocsát az akkori tévedésért az emberiségnek, s az Aranyos Szegellet is kiemelkedik a tengerből...
Forrás:
Van egy rege, ami megmaradt, szájhagyomány útján Székelyföldön. A csángóknak is hasonló tradícióik vannak, mint ez a "mese", amin még Jókai Mór is ledöbbent. A mese a teremtéstörténettel kezdődik. Volt az idők kezdetén az Égi pár Arany Atyácska (Isten Atyai fele) és az Ezüst Boldogasszony (Istenünk női fele). Az elmesélő bácsi szerint, nincs magasztosabb, tiszteletre méltóbb és önzetlenebb, tisztább "ember", mint Arany Atyácska, aki képviseli a Napot (éltető energia, erő forrása), a vért, a háborút, a forró szeretetet,világi energiát, a férfiasságot, apaságot. Viszont képzeld a világ leggyönyörűbb nőjét, de a leggyönyörűbbet, és még ő is csak egy száraz kóró Ezüst Boldogasszony szépségéhez képest, akinél nincsen együttérzőbb, szeretetteljesebb, gondoskodóbb lény a világmindenségben, ő képviseli a holdat, a nőiséget, anyaságot, gondoskodást, szakrális energiát,szeretetet. Ők teremtették a mindenséget, ami inkább Atyácska műve, őt szoktuk teremtőnek hívni, Boldogasszony pedig az aki a teremtett világot megújítja és gondoskodik róla. Állítólag egyszer ketten leültek egymással szemben az égi kertjükbe, megfogták egymás kezét és dalolni kezdtek. A dalolásukból lett a világmindenség.(Ez a tradíció is sztyeppei kultúránkra utal, mert a szkítáknál volt az a hit, hogy a világmindenség zene és az isten dalolással teremtette.)Hamarosan az égi párnak gyermekei születtek. Ők a világ élőlényei, akik különböző állapotokban születnek újra meg újra a földön az ok-okozat törvényének megfelelően,amit őseink jól ismertek. Más gyermekeik más létsíkokon élnek és csak alkalomadtán születnek le, mert az ősmagyar világfelfogás szerint hét létsík van, amit átnő a világ, vagy életfa, amit a táltos megmászik. a hét sík is egy nagyobba sorolható. Az alsó csoportba csak egy világ tartozik, a mi létsíkunk, aztán jön a magasabb rendű létsík csoport: A lélek csoportok, ebbe 3 létsík tartozik, átmenetet képeznek az anyagból a szellemi dolgokhoz, ebben élnek az elemek szellemei, a tűz, a víz, a levegő, és a föld szelleme, és a hozzájuk tartozó lények: a föld elemhez tartozó lények a törpék, a víziek a sellők, a levegőhöz a tündérek, a tűzé… na vajon mi? Hát a Turul! Ugye az ember is 3 rétegű. van egy teste, van lelke, ami a a személyiségét adja az adott életére, és van az örökké élő, változhatatlan szellem. Ugye a létsíkoknál is van a felső 3 szellemi sík. a 7 világ legalja természetesen a mi világunk, a legteteje a mennyország. A teremtésbe viszont csúszott egy kis hiba, de ez a hiba Atyácska tervében szándékos volt… A tökéletes fekete semmi és káosz összesűrűsödéséből jött létre Ármány. Őt az ősmagyarok így hívták, hogy Ármány, de más megnevezései is vannak: Sátán, ördög, Jehova,Jehva, sötét fejedelem, démon vezér. Atyácska azért hozta létre a gonoszt, mert kell valami, ami ellenfeszültség, egy ellenség, ami egyensúlyt hoz az erősen egyensúlyból kibillenő univerzumokba. Az élőlények igazi mivoltukba, fény és hőtermészetű lények, kis Arany Atyácskák és Kis Boldogasszonyok, mi mind istenek vagyunk, nem véletlenül mondják, hogy saját képére formálta az embert, és az ember alatt a lelket érti, nem a fizikai síkbeli emberi fajt, bár van köze hozzá, mert a fajunkat is azért embernek hívják, mert a nagy agyunk lehetővé teszi, hogy a fizikai síkon is tisztábban lássunk, ne nyomjanak el a földi ösztönök, mint az állattestbe esett testvéreinket. Ármány és Atyácska együtt teremtik a fizikai síkot, mert Ármánynak nagyon tetszik az anyag, amiből a fizikai világ van, mert ez az anyag rabul ejti a tökéletes fénytermészetű emberiséget, és testbe zárja őket, és alantas érzékeket és ösztönöket ad nekik, a valódi isteni képességeiket pedig elveszi. Atyácska tudta Ármány tervét, hiszen ő akarta, hogy ez így legyen, de Ármány persze saját tervének fogta fel az egészet. Atyácska úgy gondolta, rendben éljük csak át a fizikai világot, mert mikor végre sikerül kilépnünk a karma börtönéből már sokkal okosabbak és bölcsebbek leszünk. Amikor Atyácska létrehozta a fákat, akkor Ármány megteremtette a férgeket és fapusztító lárvákat, amikor Atyácska növényevő állatokat teremtett, akkor Ármány ragadozókat, mert be akarja gyalázni mindenáron Atyácska művét, nem is sejtve, hogy ezzel csak kiegészíti és egyensúlyba hozva kitökéletesíti a világot, hogy egyensúly legyen, ezzel öngólt rúgva, és amikor Atyácska megteremti az embert (mint fizikai fajt), akkor Ármány megteremti a halált. De ezzel megint öngólt rúg magának, mert a halálnál a lélek kiszabadul s szabad lesz, míg egy újabb test újra vissza nem húzza.
Atyácska az emberiséget egy édeni szépségű szigetre, vagy kontinensre telepíti le az óperenciás tenger közepén (értsd: Atlanti-óceán), melynek neve: Aranyos Szegelet (Szeglet=sziget régi magyarba, mely elkülönült távoli helyet jelent, pl. szoba négy szeglete, szeglete ugyebár). Itt az emberiséget Ármány nem bánthatta és még a halál se létezett az idők kezdetén. az emberek még testben is tudtak repülni, akaratukkal teremteni, teleportálni, bármit. Mert megvolt az ősi tudás. Elérték a tetőpontot ahonnan csak hanyatlani lehetett, és az is történt. Sorra veszítették el a tudást, így a képességeiket is, kezdtek eltávolodni istentől, Atyácskától a napistentől, és Ezüst Boldogasszonytól a holdistennőtől. Amikor még a csúcsponton voltak, még király sem volt, mert az uralkodó maga az isten volt és az istennő, de ezt inkább egy nagy családként kell elképzelni: Atyácska-családfő, apa, Boldogasszony-anya, emberiség-gyerekek. És ez tényleg így van, mert mi az égi pár gyermekei vagyunk. Az egész világmindenség egy nagy család. Nem véletlenül van az a régi magyar szokás, hogy minden emberre azt mondom, hogy testvérem, vagy nővérem ( bár ezt ma a cigányokhoz kötik sajnos), mert ez a testvéremezés az Aranyos Szegeletről származik, mert tudták hogy mi mind testvérek és nővérek vagyunk. Mindenkiben ugyanaz az isteni fény ragyog, még a hajléktalanban is. Akkoriban, nem volt se szegénység, sem gazdagság, sem felsőbbrendűség, mindenki egyenlő volt, mert olyan közel álltak istenhez, hogy ő tudott hivatalosan uralkodni! Bár sose kellet lehajolni előtte, csak tisztelni, mint gyermek az apját, mert amikor például, amikor az emberek beszéltek istenhez, akkor úgy hívták: apám, atyám, amikor Boldogasszonyhoz:anyám. Ugye, imádkozásnál még ma is Atyámat mondunk, de ez csak nálunk Magyarországon van, külföldön ÚR-nak hívják. Aztán, mint mondtam, jött a hanyatlás. Ármány akárhányszor próbált "Ármánykodni", sose sikerült. Aztán egyszer egy biztos terv jutott az eszébe. Az előző szövegben mondtam, hogy isten és a lelkek fény és hőtermészetű lények, de azt nem mondtam, hogy Ármány és a démonok viszont Káosz, anyag, és sötétség természetű lények. Ugye Ármánynak jött egy mentő ötlete, felveszi Arany Atyácska alakját, és úgy mutatkozik a szigetlakók előtt, így ő lesz a király. Így is tett: a templomban megjelent az emberek előtt és, mindenki egyből azt hitte, hogy Arany Atyácska az, persze az emberiség már hanyatlóba volt, azért nem vették észre lelki szemeikkel a hamis istent. (Mert a csúcsponton egy átlagos ember 10x erősebb volt, mint Jézus). Ármány azt mondta, hogy térdeljenek le előtte (amit Atyácska sosem kér), és mivel nem volt akkoriban hazugság, bedőltek és majdnem mindenki letérdelt, de az okosabbak gyanakodtak és rájöttek, hogy ő egy hamis isten, és ekkor a sziget lakossága kettévált, és elkezdtek háborúzni egymással: Ármány pártiak vs. tisztánlátók. Eközben az igazi Arany Atyácska meglátta mi történt és haragra gerjedt és elhatározta, hogy elpusztítja a hűtlen emberiséget vízözönnel és elsüllyeszti a szigetet, de Boldogasszony tudta, hogy az emberek ártatlanok és hívta a Világügyelő fiút, ő Atyácska és Boldogasszony fia, ahogy mi is, csak ő a legidősebb közülünk és ő nem zuhan földi állapotba rendszeresen. Boldogasszony hiába kérte urát, hogy kegyelmezzen, de Atyácska nem tágított, ekkor Boldogasszony nagyon sírt, mert féltette és sajnálta az embereket. Megérzett a Világügyelő fiú, aki a szentháromságban a világ védelmezője szerepét tölti be, mert Atya:teremtő, Anya (Boldogasszony):megújító, fiú:védelmező. Atya, Anya, fiú, ez az igazi szentháromság, nem a jehova nőellenes Atya, fiú, Szentlélek maszlag. Világügyelő fiú szintén sajnálta az embereket,ő mindig korszakváltásoknál és akkor születik le, ha a gonoszság felüti a fejét, olyankor leszületik és isten akaratát teljesíti. Minden életébe télen születik, tavasszal meghal, rá három napra föltámad. (Az ő egyik leszületése Jézus urunk, mert minden leszületésnél kb. ezt az életsémát járja be: télen születik, tavasszal megölik, rá három napra feltámad). Ő amikor leszületik, nemhogy mindent elfelejt az előző életeiről, ellenkezőleg, ahogy öregszik, egyre jobban emlékszik. Elhatározta, hogy itt az idő megint leszületni, de ekkor anyja miatta kezdett sírni, mert már őt féltette és ezt mondta: Megint lemész, ilyen hamar?! Hisz, nemrég voltál lenn megint és megöltek! De a Világügyelő fiú mégis leszületett, akit mi amikor találkozunk vele, nem Világügyelő fiúnak hívjuk, hanem:Bátyám.
A régi ősmagyarság és az ókori Irán hármas szerveződésben élt: Bők (földművesek), harcosok, és mágusok (táltosok). Ezek a kasztok egyenrangúak voltak, mindenki végezte a maga dolgát irigység nélkül nézve a többit. A harcos nem nézte le a bőt, mert az termelte meg az élelmét, a földműves pedig hálás volt a harcosnak, hogy megvédi, a mágus szintén. Az Aranyos Szegeleten is ilyen szerveződés volt, csak akkor, nemcsak a népeken belül volt szerveződés, hanem a népek között is: a szigeten a népek gyűrűkbe szerveződtek, külső gyűrűkben a harcos népek, utána a földműves népek, és középső gyűrűkben a mágus népek/nép. Azt nyilván tudjuk, hogy a magyarság volt a mágusnép. A világügyelő fiú leszületett egy házaspár gyermekeként a mágusnéphez, (de a mágusnépen belül viszont a harcosokhoz tartozott), a házaspár a háborúban azon az oldalon állt, akik nem ismerték el Ármány hatalmát. Felnőve nagy harcos vitéz lett és a háborúban az ő pártján állók felkenték királynak (mivelhogy időközben megjelent a földi királyság). A szigetlakók élére állt és bárkákat építtetett velük, hogy ha elsüllyed a sziget, akkor elmeneküljenek, időközben a sziget már napi szinten folyamatosan rengett, de úgy, hogy alig lehetett megállni, nekünk nem ment volna, ők is hozzászoktak. Azt parancsolta, hogy az emberek csak a családjukat és legfontosabb holmiaikat vigyék a bárkákba, külön épített ő egy hajót/hajókat a növényeknek és állatoknak. Aztán eljött az idő. A bárkák elindultak. Az Ármányhívők persze nem mentek. A szigetlakók egyik fele az Aranyos Szegelettől nyugatra ment, a másik keletre, A világügyelő fiú a keleti csoporttal ment. Már majdnem Marokkónál jártak, mikor visszanéztek látják-e még a sziget világítótornyát, ami idáig ellátszik, olyan nagy. De már csak egy hatalmas füstfelhőt láttak és még ott Marokkónál is bugyborékolt a víz, a lemaradottabb csoportok, még a kiáltozást és halálhörgést is hallották, a túlélők közt is volt aki a mérges gázok hatására elcsúnyult és "kígyó emberekké" váltak, most a föld alatt élnek. Amikor partot értek, gyászos sírásban tört ki mindenki. Miután erőt vettek magukon, a gyarmatok felé vették az útjukat, vándoroltak, vándoroltak, valamelyik csoport letelepedett az egyik gyarmatnál, másik egy másik gyarmatnál (mivel az Aranyos Szegelet=Atlantisz, ezért a gyarmatok: Egyiptom, Sumér, Irán, Sztyeppe, Európa). A Világügyelő és a népe folytatták a vándorlást, mert megjövendölték nekik, hogy meg fogják találni az Aranyos Szegelet eltűnt képmását, valahol a nagyvilágban. Mert az is megvolt jövendölve, hogy ha Arany Atyácska megbocsájt majd, akkor kiemelkedik újra a sziget. ( A geológusok bebizonyították hogy pár száz, pár ezer éven belül egy kontinens fog kiemelkedni az Atlanti-óceánból. Ezt ezernyi jóslat már megmondta, ezt most nem akarom részletezni, majd máskor.) És a szigetlakók végül megtalálták az Aranyos Szegelet képmását, egy kontinens szívében, teljesen úgy nézett ki, mint az elsüllyedt kontinensük, örömükben elsírták magukat a nosztalgiától. Csak volt egy kis bökkenő. Ezen a földön, tündérek, óriások, manók laktak és háborúztak egymással. És ezért a földet Tündérországnak nevezték el. Itt hét törzsük hét várat emelt, melynek romjai ma is ott állnak Erdélyben......Mert az Aranyos Szegeletet keletről hegység vette körül, 2 folyó szelte 3 részre a földet, tele volt édesvízzel, és termálvízzel a föld, nagyon jó volt a talaj, iparcikk volt az Alma és a szőlő. Pont, mint a Kárpát-medence. De nem tartott sokáig a boldogság. Ármány nem pusztult el a híveivel ellentétben. Követte a mindennél jobban gyűlölt mágusnépet, és viszályt szított a törzsek között (időközben elsüllyedt 1-2 sziget még miatta) és egyes törzsek elvándoroltak keletre. De a szakadárokban élt a legenda az istentől kapott földről, és fokozatosan elkezdtek visszavándorolni Hunokként, szkítákként, magyarokként, a medencébe, Árpád fejedelem még el is sírta magát Vereckén, és ezt mondta: Hát megérem, hogy saját két szememmel meglássam őseink földjét, ami annyira hasonlít az Aranyos Szegeletre!
Forrás:
Ajánlott:
https://www.youtube.com/watch?v=UmJUPvyJvdU
